3. fejezet

"Kedves naplóm. Tudtad, hogy az ágyam alatt egy mumus lakik? Vagyiscsak.. lakott. Mert megszöktünk. Igen, ellógtam egy idegennel.. Tudom, hogy ha apám megtalál, tutira kivégeztet. Ja, a saját lányát!! Ez az életem..  Na, igen. Kilopóztunk. Mindigis szerettem volna látni a falut. És most ez eteljesedett!! Annyira boldog vagyok!^^ Igaz, minden tök sötét, és velem van a Mumus, de nem félek. Mert tudom, hogy biztonságban vagyok. .. A Mumus épp kiabált valamit. Asszem, ezt: Gyere! Itt az átjáró!! És bevonszolt egy fa üregébe. Ott egy kicsivel világosabb volt, majd hirtelen fény tört elő!! És forogni kezdett velem a világ.. Hol vagyok? - kérdeztem. Draidán. - ugrott ki a zsebemből. És miért vagyunk itt? - álltam föl. Mert te vagy a kiválasztott!! - furán csengett a hangja. ÉÉN?? - nem igazán értettem. Igen, te. Csak vigyázz, álomlényekkel van tele ez a hely! - figyelmeztetett. Ekkor valami megmozdult. Riadtan álltam föl és lesöpörtem magamról a leveleket. ~Draida.. vajon az meg hol lehet?~ gondolkodtam. Az az izé elém ugrott!! OMG.. Iszonyatosan megijedtem, hát szerintem volt is mitől:

Egy álomlény. - jegyezte meg a Mumus. Szegény! Az egyik szeme alá valaki beverhetett, nem is kicsit, furcsa, ápolónős vackera volt az arcán, amire hegyes fogakat rajzoltak. Tiszta vér volt. Felsikítottam. Én ezt nem bírom tovább! - nyafogtam. A fiú felállt. Ez lenne az??! - hitetlenkedve mért végig. Ajjaj. Már itt is mindenkinek velem van baja.."

  Tara írt.

"Az álomlény leült elém a földre. Most ez komoly??! - furán nézett rám. Ilyen nyápicalakot hoztál?? - verte a tenyerét a talajhoz. Mert ő a kiválasztott! - csattant fel a Mumusom. És? Erősnek kell lennie! - röhögött ki a fiú. Szerinted én nem vagyok elég erős?? - üvölteni kezdtem."

Ez lett eddig a legrövidebb, de a többi hosszabb lesz, na!

Legalább nem kell annyit olvasnod! *kacsint*