1. fejezet
A lány nem aludt. Az ágya alól különös hangok szűrődtek ki. A lány félt. Kócos haja a szemébe lógva a feje irányába lengett. Remegett. Nincsennek is szellemek - dünnyögte magának. De attól még iszonyatosan félt. Felült. Lemászott az ágyáról és óvatosan benézett az alá. Sötétség és félelem terjengett ott. Két sárga szempár meredt rá. A lány felvisított - nem erre volt felkészülve. Megborzongva nézett vissza az ágya alá. A szemek ott voltak. Ismét sikítani akart, de valami - vagy ikább valaki -, a kezét a szájára tapasztotta. Felnyöszögött.
- Ki van ott? - suttogta rémülettel telve.
- Én.
- Ki.. ki vagy te? - zavarban volt. Egy fiú volna az ágya alatt? Nem értette.
- Mit akarsz? - a szörny csöndesen beszélt. A hangja szinte remegett.
- Te félsz? - a lány meglepődött. A mumusa fél.
- MIT AKARSZ???! - eréjesebben szólt. - MOND MEG!!
- Se..semmit.. - a lány tiszta para volt.
Csönd. Egyikük sem szült.
- Kijössz? - a lány remélte, hogy nem.
- ...
- Félek..
- Tőlem?
- Tőled.. hisz azt sem tudom, ki vagy.. - remegve mászott le az ágyról.
- Nem válaszolok neked.
A lány megborzongott. Nem akart remegni, de mégis valami arra késztette.
- Kérlek.. gyere ki.. - suttogta.
- Mondtam. Nem.
Este volt. Tara Duncan egyedül szeretett volna lenni. Most az egyszer az életben. Draida. Mumusok és szörnyek. Akik nem is léteznek. De.. Tara egy pillanatra visszanézett az ágy alá. A szemek pislogtak egyet, majd becsukódtak. Van ott valaki.. - nyöszörgött. Saját bevallása szerint nincsenek kísértetek. Vagy mégis? Megrázta a fejét s visszabújt az ágyba. Majd lesz valami. Majd...
1000x sorry, hogy ien kicsi lett.
A kövi rész, hosszabb lesz, pindvin becsületemre mondom!
(ﾉ◕ヮ◕)ﾉ