4. fejezet

Az ellenség...

     Egy angyal volt! Az arcomról lesápadt a mosoly, amit Hoon észre is vett.
 - Ó-ó-ó! - kiáltott fel. - Csak nem az amire gondolok? Ajjaj...
  Ron bamba képpel bámult rám. ~Valószínűleg nem érti, hogy mi van itt...~ gondoltam. De...
 Miután közelebbről is szemügyre vette a lányt... Olyat mondott, amitől nekem és Hoe-nak is leesett az álla..
 - Ha jól látom, ő Lyllian...
 - ???
 - Hééé! - egy nagy pofon csattant Ron arcán. Hoon mérges pillantásokat lövellt felé. - Jaahh! Te egy szellem vagy, tehát ő az ellenséged...
 -Micsoda lángész! Még jó, hogy eljutott az agyadig! - barátnőm roppant kiakadt, pedig ezt nekem kellett volna. A fehér ruhás észrevett minket, és integetni kezdett! Te jó ég, mibe keveredtem.. És ekkor elordította magát:
 - ROOONAAALDOOO!!! Van valami abban a sötét fejedben??!!! Ééééés mit képzelsz?? Idegen nőket tartasz a kezedben??!
 Ron elvörösödött.
 - És én még azt hittem, hogy az angyalok kedves lények!!
 - T... tévedtél - hebegte még mindig kipirulva Ron. - Ő egyáltalán nem kedves... Inkább a bátyja, Loel és a többi angyal...
 - Te ezt VÉGIG tudtad? - a szemeim zöld színűek lettek (mindig ilyenek, ha mérges vagyok), és üvölteni kezdtem:
 - HÜLYE VAGY!!!!!! MIÉRT NEM SZÓLTÁL???????!!!!!!! IDIÓTA!!!! TUDOD HOGY ÚÚÚÚÚÚTÁÁÁLOOOM AZ ANGYALOKAAAATTTTTT!!!!!!!!!!!!!!
 -Bo...bocsi...
 -AZT HISZED, ENNYI ELÉG??!!!! EGY EGYSZERŰ BOCSI???!!!!!!!!! GRRRRRR!!!!!!!!!!!!!!!
  Ron arrébb ugrott, kezében a visítozó Hoon-nal. Sóhajtottam.
 - Nyuugiiii, emberek és szörnyek! Már lehiggadtam...
 - Remélem is... Most pedig menjünk minél messzebbre, rosszul leszek Lyllian-től... - ez igazán nem vallott Ronaldora. ~Talán valami baja van vele?~
  Szomorúnak tűnt.
 -Valami baj van, Ron? - kérdeztem kedvesen. - Tudod, nekem nyugodtan elmondhatod...
 - Nem értenéd meg... Vaaagy, talán méégiiss... - nagy levegőt vett. - Lyllian bátyja nagyon jó barátom... Tudom, hogy ő csak az ellenséged, de ő fontos nekem... Mi ketten mindig együtt voltunk... Emlékszek arra a napra, mikor megismertem, nagyon beteg voltam... Ő megmentett... Vissza szerettem volna fizetni a tartozást, de a mai napig nem sikerült...
 - És mi itt a baj?
 - Velem szokott lenni... - erre felhördült. - EZ itt a baj, drága Loué! EZ!

    A lány közelebb jött. Hosszú szőke haja volt és nagy ruhája. A szárnyait nem tüntette el, és feje felett glória lebegett. Szép volt, de mégiscsak ellenség!!
 Nem valami kedvesen, de megszólított:
 - Te szellem vagy, igaz? - a hangja igencsak gúnyos volt. - Mert akkor húzd el innen a beled, vagy kinyírlak! ~ Nem gondoltam volna, hogy az angyalok ennyit változtak...~ - Most meg mit bámulsz??! Ez sértés!!
 Nem volt valami megnyugtató, az biztos... Támadni készült! HIHETETLEN..
 - LYLL! ÁLLÍTSD LE MAGAD! - a hang a hátunk mögül szólt. Megfordultam. Szó szerint leesett az állam! Még egy angyal!..
 - Nos, ő itt a legjobb barátom, Loel... - ez a mondat szó mi szó, megváltoztatta az életem... De nagyon. A haja szőkés fehéres volt, és kissé mérgesen nézett a másik gonosztevőre. Az ő arca fel volt sértve. Biztos harcolt...Hááát, igen. Kegyetlen a sors...