2. fejezet

  Hulla arccal meredt rám.
  - Te..Te.. nem tudod? - mintha egy kérdőjellel beszélgetnék. Borzasztó.
  - Úgy látszik, nem! - türtőztettem magam, hogy ne csapjam pofán. Nehezen ment. - És mennyi idős is vagy, Nagy pofa?
 Idegesen mért végig. Egy kérdéssel próbálta elterelni a témát, de nem nagyon ment. Legalábbis én így ítéltem meg a helyzetet..
  - Honnan jöttél?
  Ha azt hiszi, hogy elmondom, nagyon is téved! Semmi köze hozzá, meg amúgy is. Belelátok a szívébe, ami persze reszket, tehát fél tőlem. Egy tizenéves balfasz. Hah.
  - Mi bajod, gyerek? - lehet, hogy úgy beszélek vele, mint az anyja, de akkor se fogom "rég látott batárként" tegezgetni, meg minden. Hisz még a becses nevét se tudom! - És válaszolnál már a kérdésemre?! Hol a fészkes fenében vagyunk??
  Megszeppenten húzta össze magát. Nyugi, Loué,