1. évad: 1 fejezet

Az első napom a Földön.

 - Először is. Testet kell öltenem. De hogyan? - ez a gondolat vert tanyát a fejemben. - És ha az sikerül? Mit csinálok majd??

Mert nem vagyok ember. Eredeti alakomban olyan vagyok, mint egy jól kifaragott átlátszó zacskó. Ez jó. Elővettem a nagy könyvet és belelapoztam.

"Hogyan öltsön egy szellem legegyszerűbben alakot" -nál nyitottam ki. "Legyél valami egyszerű, például madárka vagy lepke" !!!

Ezek azt hiszik, hogy majd pillangóként kötöm meg a békeszerződést???!! Na azt már nem! Ilyenektől száll el az agyam...

- Legyek ember, legyek ember...Ez az! "Légy ember" -olyan elmélyülten olvastam, hogy észre se vettem, ahogyan átmentem egy ugyancsak elbambult lányon.

De ő hamarabb értesült erről, mert megfordult és a levegőt kezdte pásztázni.

- Engem keresel? - kérdeztem - Mert itt vagyok ám az orrod előtt!

- Te... Te egy SZELLEM vagy??? - nem látszott túl riadtnak - Sose láttam még igazi szellemet... Amúgy Hoon a nevem, ha tudni akarod. Hogy kerülsz a Földre?

- Küldetésen vagyok... Te érted mi van ide írva?

- De hisz ez szellemül van, észlény! És én nem értem a nyelveteket.

-  ?? Most is velem beszélgetsz, ha nem zavar...

Elcsevegtünk kettesben. Elmondtam, hogy fontos dolgom van itt a Földön. És azt is, hogy Loué a nevem, és (ha szabad persze), lehetne a barátom.

- Miután siketül testet kapnom, megtaníthatsz azokra a micsodákra, amiket ti csináltok!

- ...

  Tökéletesen telt a napom. Hoon-nal együtt mentem tovább, de már emberként. Hogy mi is történt? Elmondom kerekperec! Lássuk csak:

- Nem tudod mi van oda írva???! De te egy szellem vagy, tudnod kéne!!

- Nem értem... Csak ez a baj... Hogy...

- MIII??

- Hagyd, hogy elmondjam! Nos, az a baj, hogy ez igencsak macerás egy művelet... Arrébb kéne menned...OK?

- OK

Hoon elbújt egy fa mögé, én pedig letettem a könyvet és elkezdtem a varázslatot.

- "Kik lenn járnak a Földön...ésatöbbiésatöbbi blablablablabla..." Légy ember!!! - fekete fény vett körül...Bamm! ÁTVÁLTOZTAM!!!

- Hűű...! - Hoon-nak ennyit sikerült kinyögnie - Ez szép volt!

- Milyen lettem? - néztem végig magamon - Hasonlítok rátok??

- Fiú vagy! - kacagott fel.

- A...az nem jó, igaz?

- Nem... - most komolyan! És hogy nem vettem ezt észre???! ÉN HÜLYE!!!

- Akkor kezdjük elölről... "Kik lenn járnak a Földön... "Légy lányember!!! - újra füst...és Bamm!!! - Na, milyen vagyok?

- Fehér hajad van... és sárga szemeid... meg... NINCS RAJTAD RUHA!!!

- Upsz...

- Gyorsan... itt egy, vedd föl! - akkor kaptam meg életem első igazi emberi ruháját. Fehér volt egy hatalmas kék masnival a derekán.

- Ez nagyon szép! - teljesen el voltam ájulva.

- Az enyém, de biztosan jó lesz rád! - bíztatott Hoon. Háát, fel kellett öltöznöm. CSAK NEM TUDOM HOGY HOGYAN KELL..

Új barátnőm készségesen segített mindenben.   

- Szép lettél! - mosolygott rám Hoon -  Na gyere, vedd föl a harisnyát is!

- Az meg miii?

- A lábadra való ruhadarab... Te aztán tényleg nem sokat tudsz!

- ...

- OKÉ! Nyugi van, haver! Gyere, együnk valamit. Biztosan éhes lehetsz.

Követtem Hoon-t, egészen egy csini kis városig. ~Hol vagyunk?~ kérdeztem magamtól.

- Ez itt Soena - ez OLVAS A GONDOLATAIMBAN??? - Most mért vágsz ilyen furi képet??

- Ja, semmi-semmi... Mit eszünk?

- Itt egy vendéglő.  A ház specialitása... a... Marhasült!

- Miazamarhasült???!!

- Oppsz... Te biztosan nem ettél még ilyet, mert te egy szellem vagy... Akkor mit szoktál kajálni?

- Acél, vas... Bármi fém jöhet.

- ????? - meg tudom érteni szegényt. Én már csak ilyen vagyok... - Te...te normális vagy?

Felkacagtam. Most ismertem meg alig egy órája Hoon-t, de máris kedvelem a csajt. Beléptünk. Hoon foglalt asztalt, és rendelt magának kaját.

- Akkor neked mi legyen? Egy étkészlet? - most meg már humorizál is. :D

A végső rendelet ez lett: - egy HATALMAS marhaszelet

                                    - az előbbihez 2 adag köret

                                    - 3 teljes étkészlet

Mindet megettük. Vagyis én az evőeszközt, Hoon a többit. Mert így igazságos. Aztán elindultunk.

- És mégis hová megyünk most? - kérdezte kíváncsian Hoon - És miért is?

Elgondolkodtam. - Nem is tudom... Oda, ahová...

- Ezt jól megmondtad, komolyan...

  Így mentünk, mendegéltünk, mire beesteledett. Hoon kiterített egy pokrócot, és elterült rajta.

- Szépek a csillagok, igaz? - nézett rám.

- Azok.. .Szerinted van rajtuk valaki?

- Miért, van?

- Nem, csak úgy kérdeztem...

- OK. Szép álmokat, Lulu...

- Neked is, Hoon...

                                                                                                                                  folytatjuk...